A csótány egy az újszárnyúak rendjébe tartozó rovarféle, amely egy rendkívül veszélyes, betegségeket is terjesztő kártevő. Amelyik lakásban felüti a fejét, ott rendszerint valamilyen higiéniai probléma van, de ezen felül is megjelenhetnek az emberek környezetében, irtásuk pedig minden esetben erősen ajánlott, és a házi módszerek mellett érdemes lehet szakember segítségét kérni hozzá.
Még több infó a csótányokról:
A csótányok előfordulása
A csótányok a sarkvidékek kivételével a világ minden táján képesek megélni. Rendkívül jól alkalmazkodnak, legtöbb fajtájukat pedig általában a trópusokon találjuk meg. Európában főként a kisebb típusai honosodtak meg, amelyek többsége Afrikából lett behordva kontinensünkre. Felénk a legismertebbek és legelterjedtebbek a lapp erdei csótány, de találkozhatunk fakó erdei csótánnyal, német csótánnyal vagy muszkabogárral, amerikai csótánnyal, valamint konyhai csótánnyal, avagy más néven svábbogárral.
A csótányok felépítése
A csótányok mérete minden esetben fajtájuktól függ, általánosságban 1-6 centiméter lehet fej, tor és potroh felépítésben, amelyek közül előbbi az erősebb, utóbbi a gyengébb, noha itt található belső szervük jelentős többsége. Rágós szájszervük mellett fejlett, erősen páncélozott fejrésszel bírnak, amiből rendszerint két hosszúra nyúlt, sok ízből álló csáp emelkedik ki. Összetett szemeikkel meglepően jól látnak, szárnyaikkal viszont képtelenek a repülésre, így több faj teljesen el is veszítette a szárnyát, helyette bűzmirigyet növesztett, aminek köszönhetően jellegzetes szagot árasztanak magukból. Lárváik meglepően hasonlóak a felnőtt állatokhoz, ellenben még nem rendelkeznek szárnyakkal.
A csótányok keringési rendszere
A csótányok keringési rendszere meglepően érdekes. Szívük a tergitek alatt található, és a test teljes hosszában elhúzódik középtájékon. Két részre oszthatjuk fel, így a 12 kamrából álló hátszó szakasz mellett kétoldalt az emberekhez hasonlóan billentyűkkel záródó nyílások helyezkednek el. A csótányok szívének működésekor a kamra izomzatának elernyedésekor a vérnyirok a nyitott billentyűkön át a szívüregbe áramlik, miközben a kamrák hátulról előre tolják a csótányvért, avagy a haemolymphát. A csótányok potrohában jellemzően négy, torukban pedig két pár harántedény helyezkedik el, amelyektől kis billentyűk terelik a szívhez a vért, hogy onnan vissza minden oldaledényhez eljusson annak érdekében, hogy a szervezet szükséges tápanyagai minden testrészhez eljussanak. Érdekesség, hogy az oldaledények fala nem tartalmaz izomréteget, így az aortában folyamatos előre áramlás van, ami túlnyomást idéz elő a fejben.
A csótányok ivarszervei
A csótányok ivarszervei a legtöbb rovarhoz hasonló formát öltenek. A női ivarszervek páros petefészekben végződnek, és 8-8 petecsőből állnak, amelyek a potroh harmadik szelvényéhez kapcsolódnak. Az úgynevezett végfonalat követően a csírakamrát találjuk, ahol a petesejtek képződnek és tárolódnak. Innen haladnak tovább a petesejtek a csírakamrába, ahol zsírokkal és glikogénnel készülnek fel a megtermékenyítésre. A petecsövek kifelé irányuló kivezetései egyesülve két petevezetőt alkotnak, amelyek hüvellyé alakulnak, amiből a csótányok is csak egyel rendelkeznek.
A vagina két oldalán helyezkedik el az ondótartály, amelyek külön mirigyekkel bírnak. Az ondótartály azért szükséges, hogy itt tudja eltárolni a csótány a párzó társának a hímivarsejtjeit, amelyeket ráadásként még táplál is. A csótányok női egyedei külső ivarszervekkel is rendelkeznek, amelyeket alulról egy vastag lemez fed el. Itt helyezkedik el az állatok végbélnyílása, valamint azok a valvulák, amelyek szerepet játszanak a párzásban, a peték lerakásában, illetve a lerakott peték újra felvételében. A tojócső alatt található még a járulékos mirigy kivezető nyílása, valamint a költőtasak is itt helyezkedik el.
A hímivarszervek tekintetében a csótányok apró, fehér színű, gömb alakú herékkel rendelkeznek, amelyek a hetedik potrohszelvényhez kapcsolódnak. A spermiumok a herékben folyamatosan érnek és termelődnek. Belőlük indul az ondóvezető, amely a járulékos mirigy tövéhez szállítja a hímivarsejteket. Az ondóvezetők széles kivezető csövekben végződnek, amiből ondóhólyag, majd páratlan ondókilövellő cső keletkezik. Ehhez csatlakozik még a phallus-mirigy, ami segít a spermiumok átalakításában. A külső ivarszervek felett a vastag lemezek mellett található a hímállatoknál is a cercusok és a végbélnyílás, amelyek alatt kampós formájú, aszimmetrikus ivarszervek helyezkednek el. Ezek oldalsó részei a párzáskor biztosítják az állatok biztonságos összekapcsolódását. Itt helyezkedik még el a hípophallus is, aminek belsejében a pénisz és az ondókilövellő cső található.
