A női cipők meghatározó kiegészítői a mai divatnak, ám történetükről vajmi keveset hallani. Pedig a cipők őskorában még nem léteztek magas szárú csizmák, amelyek különböző színekben és anyagokban lennének kaphatóak, díszítő elemekkel, csatokkal, szőrmével vagy éppen cipzárral. Az első cipők megalkotására valószínűleg a zord időjárási viszonyok kényszerítették az őseinket.
A hideg mellett a talaj egyenetlensége, a szúrós növények és zord kövek is megnehezítették a járást. Az első lábbelik pedig minden problémát megoldottak. Bár a legelső „ősi cipők” inkább hasonlítottak egy lebutított papucsra, hiszen mindössze egy talp alá kötött fakéregből vagy bőrből álltak.
Még kezdetben a célszerűség köré épült a külalak, később a divatosság és a külső is fontossá vált. Azonban a bőr, mint alapanyag már a kezdetekkor is széles körben elterjedt volt. Az állatokról lenyúzott bőrből való cipőkészítés pedig elhozta az emberiség számára a legősibb kézműves tevékenységet, a tímárságot.
Nem csak bőrből készültek cipők hajdanán
Az első cipők között még csak elvétve találkozhattunk különböző állati bőr alapú topánkákkal és papucsokkal, sok helyen alkalmaztak növény származékokat az első „cipész mesterek”. Még egyes helyen fakérget és fa lapot használtak, máshol növényi rostokból szőtték az első szandálokat. A szalmából és papiruszból készült változatok pedig Egyiptomban váltak elterjedtté. Egyes trópusi helyeken a bennszülöttek a mai napig készítenek például pálmalevélből sarut.
A szandálokat a kotornuszok és a soleák követték, majd ezután vált elterjedté az első mai cipőkre hasonlító lábbeli, a bocskor mely szíjjal is rendelkezett már. A parasztok egészen a XVII. századik ezt hordták és modernebb formában a mai napig megtalálható a népviseletekben. A középkori „zokni” jellegű cipőket később a papucs követte, majd a parafacipők.
Érdekesség, hogy a cipősarokra, egészen a 17. századig várnunk kellett, az első magas- és félmagas sarkú száras cipők pedig csak a 19. században váltak elterjedtté.
Támogató a chix.hu női cipő webáruház
