Ha egy pár arra a döntésre jut, hogy egyik vagy másik szülőnél laknak egy ideig – vagy végleg –, számítani kell arra, hogy az együttélés nem lesz zökkenőmentes. Számos tényező befolyásolja, mennyire lehet egyszerű vagy éppen ellenkezőleg, minden szinten bonyolult egy fedél alatt élni a szülőkkel vagy apóssal és anyóssal (még akkor is, ha csak „jelöltek”, mert a pár jegyben jár).

A kapcsolatra is hatással van az, ha mással kell megosztani a lakhelyet, nem beszélve arról, hogy a szexualitásra és intimitásra is rányomhatja a bélyegét.

A kölcsönösen elfogadott szabályok

Ha szerelmünkkel tisztázzuk egymás között, ki mit vár el a helyzettől, kinek mi számít abszolút elfogadhatatlannak vagy még éppen elviselhetőnek, már részben nyert ügyünk van. Ha ezt a szülőkkel is sikerült megértetni és elfogadtatni, akkor nagy esélyünk van arra, hogy a kényszerből, esetleg átmeneti megoldásként alkalmazott szülőkkel való együttélés jól fog sikerülni.

Jegyespárként vagy fiatal házasként érdemes odafigyelni arra, hogy ne zavarjuk sem szerelmi, sem szexuális életünkkel a szülőket, így kisebb eséllyel romlik meg a viszony. A közös vacsorák és együtt végzett tevékenységek remek alkalmat teremtenek a beszélgetésre, és arra, hogy mindenki jól tudja magát érezni az együttélés során.

Együtt lenni jó!

Szerelmespárként a kapcsolat kezdetén nem vágyunk másra, csak arra, hogy párunkkal együtt legyünk, összebújjunk – minden és mindenki megszűnhet létezni a számunkra. Sokan tisztában vannak azzal, hogy hosszabb távon ez nem járható út, és különösen érvényes akkor, ha szülőkkel osztozunk egy házon vagy lakáson.

Gyakran a férfiak úgy érezhetik, nem engedhetik magukat szabadjára egy idegen házban. Ez akár átmeneti potenciazavarokat is okozhat náluk. A frusztráció, a görcsösség és az állandó másra való odafigyelés csökkentheti a libidót és hosszabb távon merevedési problémákkal járhat.

A férfi szembesülhet azzal, hogy nem tud kellőképpen ellazulni és megteremteni azt az intimitást, amely során párját is örömben részesítheti. Érdemes ezt megbeszélni, és amennyiben tudatos odafigyeléssel nem javul a helyzet, szakember segítségét kérni.